Blog - Csendőr Emlékkiállítás az Ópusztaszeri Történeti Emlékparkban

A 2016-ban megnyitott csendőr emlékkiállítás a tömörkényi községháza egyik szobájában látható (korábban itt egy postatörténeti kiállítás volt) és az 1945-ben megszüntetett rendvédelmi testületnek, a Magyar Királyi Csendőrségnek állít emléket. A kiállítás felvillantja a csendőrség mindennapjait. A szoba egyik felében egy legénységi szállás néhány bútordarabja látható, a falon korabeli fotókkal. A másik oldalon egy képzeletbeli őrsiroda bútorai, az íróasztal üveglapja alatt pedig korabeli dokumentumok másolatai tekinthetőek meg. Kézbe lehet venni (és olvasgatni) a Csendőrségi Lapok egy-egy példányát, és a Csendőrségi Szolgálati Utasítás (Szut) egy példányát. A baloldali falon szintén található húsz fotó, amelyek a csendőrök mindennapjait mutatják be.

Szabadka - a szecessziós város

Írásos dokumentumok Szabadkát először 1391-ben említik Zabotka vagy Zabadka néven.Területe a török idők előtt a Hunyadiak kezén volt. A települést Mátyás király 1464-ben Dengelegi Pongrácz János erdélyi vajdának adományozta, aki 1470-ben várat építtetett. A mohácsi csatát (1526) követő zűrzavaros időszakban Jovan Nenad (magyarosan Cserni Jován) kiáltotta ki magát a környék urává, és ez lett a délvidéki felkelés központja, amely röviddel ezután megszűnt. Történelmi szempontból ez csak annyiban bizonyul jelentősnek, hogy szerb források előszeretettel hivatkoznak rá, és a város főterén szobrot állítottak „legendás” alakjának. 1542-ben a törökök elfoglalták a várost, és majd csak 1686-ban, tehát mintegy százötven év múlva lesz szabad újra. A hódoltság megszűnte után lakosainak katonai érdemeiért és hűségéért Mária Terézia előbb Szent Mária névvel kamarai mezővárossá, majd 1779-ben Mária Theresiopolis néven szabad királyi várossá emelte. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején a város a győztes kaponyai csatának köszönhetően magyar kézen maradhatott. A rohamos fejlődés a XIX. század második felében indult meg: 1869-ben vasúti közlekedés köti össze a világgal, a magyar millenniumra (1896) megnyitják az első villanytelepet, és egy évvel később, 1897-ben már villamos jár Szabadka és Palicsfürdő között. Szabadka sohasem látott akkora fejlődést, mint ezekben a „boldog békeidőkben”. Ekkor nyeri el a város szecessziós arculatát. Az első világháború végén, 1918. november 13-án a szerb és a francia csapatok bevonultak Szabadkára, 1920. június 4-én hivatalosan is elszakították a történelmi Magyarországtól és az akkori Szerb-Horvát-Szlovén Királyság része lett. Rövid időre, Jugoszlávia felbomlása után, 1941 és 1944 között Szabadka ismét Magyarországhoz került.

Szabadka (szerbül Суботица / Subotica) ma Szerbiában, a Vajdaság északi részén, az Észak-bácskai körzet székhelye.