Blog - Négy új előadással készül az új évadra a szabadkai Népszínház magyar társulata

Az évad első bemutatójaként Móricz Zsigmond Nem élhetek muzsikaszó nélkül című művét állítja színpadra a társulat László Sándor rendezésében. Körmöci Petronella kiemelte: a darabot körülbelül három évtizede óriási sikerrel, több mint százszor játszotta a szabadkai Népszínház. A darab érdekessége ezúttal az, hogy élő zenével megy az előadás, mert erre nem nagyon volt lehetőség azóta, hogy megszüntették a Népszínház zenekarát. Emellett pedig a koronavírus-járvány kitörése óta először  szerepelhet együtt a színpadon a teljes társulat.

Szabadka - a szecessziós város

Írásos dokumentumok Szabadkát először 1391-ben említik Zabotka vagy Zabadka néven.Területe a török idők előtt a Hunyadiak kezén volt. A települést Mátyás király 1464-ben Dengelegi Pongrácz János erdélyi vajdának adományozta, aki 1470-ben várat építtetett. A mohácsi csatát (1526) követő zűrzavaros időszakban Jovan Nenad (magyarosan Cserni Jován) kiáltotta ki magát a környék urává, és ez lett a délvidéki felkelés központja, amely röviddel ezután megszűnt. Történelmi szempontból ez csak annyiban bizonyul jelentősnek, hogy szerb források előszeretettel hivatkoznak rá, és a város főterén szobrot állítottak „legendás” alakjának. 1542-ben a törökök elfoglalták a várost, és majd csak 1686-ban, tehát mintegy százötven év múlva lesz szabad újra. A hódoltság megszűnte után lakosainak katonai érdemeiért és hűségéért Mária Terézia előbb Szent Mária névvel kamarai mezővárossá, majd 1779-ben Mária Theresiopolis néven szabad királyi várossá emelte. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején a város a győztes kaponyai csatának köszönhetően magyar kézen maradhatott. A rohamos fejlődés a XIX. század második felében indult meg: 1869-ben vasúti közlekedés köti össze a világgal, a magyar millenniumra (1896) megnyitják az első villanytelepet, és egy évvel később, 1897-ben már villamos jár Szabadka és Palicsfürdő között. Szabadka sohasem látott akkora fejlődést, mint ezekben a „boldog békeidőkben”. Ekkor nyeri el a város szecessziós arculatát. Az első világháború végén, 1918. november 13-án a szerb és a francia csapatok bevonultak Szabadkára, 1920. június 4-én hivatalosan is elszakították a történelmi Magyarországtól és az akkori Szerb-Horvát-Szlovén Királyság része lett. Rövid időre, Jugoszlávia felbomlása után, 1941 és 1944 között Szabadka ismét Magyarországhoz került.

Szabadka (szerbül Суботица / Subotica) ma Szerbiában, a Vajdaság északi részén, az Észak-bácskai körzet székhelye.