Nevezetességek, látnivalók

A város legnagyobb épülete – mely sok tekintetben a legszebbnek is mondható – 1908–12 között épült Komor Marcell és Jakab Dezső tervei alapján, a magyar szecesszió jegyében. A Zsolnay-kerámiák, a bútorok, az ötvösmunkák önmagukban is valóságos műremekek, a közhivatali épületben a művészet és a kisipar összehangoltan fonódik egybe. A tanácsterem üvegablakait – rajtuk a magyar királyokkal és történelmi személyekkel – Róth Miksa üvegfestő- és mozaik művész készítette.

2016-ban, eredeti helyén szentelték újra a Szabadka központjában kétszáz évvel ezelőtt felállított szoboregyüttest, amelyet az egykori jugoszláv politikai rezsim távolíttatott el a valamikori piactér területéről 1964-ben, és az alkotást a székesegyház őrízte. Szabadka lakossága 200 évvel ezelőtt hálából emeltette a szobrot. A város központja vizenyős, lápos vidék volt egykor. Hogy minden nehézség ellenére sikerül a város magját felépíteniük, Szentháromság-szobrot emeltettek. A szobor visszaállítását eredeti helyére a Magyar Nemzeti Tanács kezdeményezte. A restaurálási és rekonstrukciós munkálatokat a magyar kormány finanszírozta, visszaállítását pedig a szabadkai önkormányzat.

A Raichle-palota a magyar szecesszió kivételes alkotását képezi, egyedülálló építményként emelve kb. tíz évvel az első új stílusú brüsszeli építmények felemelése után. Nevét Raichle Ferenc építésztről kapta, aki saját maga finanszírozta az építkezés kötlségeit. 1904-re készült el. A második világháború után az épületet államosították. 1948-tól a Városi Múzeum kapott benne helyet, és a termeket az állandó tárlatok szükségleteihez alakították, 1969. óta pedig a Szabadkai Kortárs Galéria otthona. 1973. óta az épület védett kulturális örökség.

A palicsi víztorony Komor Marcell és Jakab Dezső alkotása, akik nevéhez fűződik többek között a Kárpát-medence legszebb épületének tartott szabadkai városháza építése is. A víztorony 1910-ben épült a szecesszió stílusjegyeit viselve magán. Az épület több funkcióval rendelkezett.

A Vigadó megnyitó ünnepségére1912-ben került sor Palicson. Eredetileg is többfunkciós épületnek szánták. Az emeleti részen volt a pazar Bálterem, a földszinten pedig éttermek és egy cukrászda. Az épület tó felöli részét két hatalmas nyitott terasz alkotja, amelynek mesterien kialakított kerítésléceit a magyaros szecesszióra jellemző motívumok díszítik. Érdekességképpen megemlíthető, hogy úgy tartják, hogy London után a világ második teremtenisz meccsét a Nagyterasz báltermében tartottak.

  A Lujza Villa a 19. század végén épült gyönyörű eklektikus építmény, amely harmonikusan illeszkedik a tradicionális palicsi „városképbe”. Halvány sárga falai és határozott sárga-zöld zsolnai kerámia cserepei a svájci villák hangulatát idézik.

A Bagolyvár építtetése Vermes Lajos, a sport szerelmesének nevéhez fűződik. Fáradhatatlanul dolgozott azon, hogy Palicson versenyezhessenek Európa legnevesebb sportolói. Vermes Lajos alig volt húsz éves, mikor megszervezte az első Palicsi Olimpiai Játékokat, amit a sporttörténet a modern kori olimpiai játékok elődjének tart. Vermes Lajos a családi vagyon felhasználásával ekkor építette fel a Bagolyvárat, ahol a Palicsra érkező sportolókat szállásolta el. Így ezt az épületet joggal tekinti a sporttörténet a világ első olimpiai falujának.

A „Vergődő madár”, vagy ahogy a magyarok előszeretettel nevezik a „Vergődő turul”, szobrot 1994 októberében állították fel a szabadkai, Zentai úti temetőben az 1944-45-ös vérengzések civil magyar (székely), német, szerb, horvát és zsidó áldozatainak emlékére. A Kalmár Ferenc képzőművész által készített közel 350 kilogrammos bronzszobor 19 éven át szimbolikusan őrizte a tömegsírban nyugvó lelkeket és súlyával ránehezedett az elkövetők, a felelősök lelkiismeretére is. 2013. október 19-re virradóan ismeretlen elkövetők a szobrot kitépték helyéről, megbecstelenítve több mint ezer áldozat emlékét, akik között a magyarokon kívül ott voltak a soknemzetiségű Szabadka más népekhez tartozó lakói is.  A bronzszobrot 2014. november 2-án újraállították.

A Vergődő madár emlékmű annak a Szabadkáról és környékéről elhurcolt több mint ezer - főleg magyar,
horvát és német - embernek állít emléket, akit 1944 őszén a temetőben végeztek ki szerb partizánok. Az emlékmű mellett található márványtáblákon 852 áldozat neve szerepel, a táblák elkészítése óta azonban újabb 165 áldozat maradványait találták meg, és a várakozások szerint hamarosan hat táblával kibővítik az installációt, hogy az újonnan azonosított áldozatok nevei is felkerüljenek a márványtáblákra.

A Városi Múzeum Szabadka egyik legszebb szecessziós épületében helyezkedik el, melyet a Vágó testvérek terveztek. A valamikori nyomdaépületet 2008-ban újította fel a város önkormányzata kimondottan a múzeum céljaira.

A Mátyás király szobrot Franjo Mačković palicsi szobrászművész készítette bronzból. Maga a szobor megközelítőleg 2.20 métert tesz ki. A szobor talpazatán a Matthias Rex felirat áll. A szobor felállítására annak kapcsán került sor, hogy a 2018-as évet Mátyás király emlékévének nyilvánították, ekkor volt megkoronázásának 560., a születésének pedig az 575. évfordulója.

Ezt az épületet Komor Marcell és Jakab Dezső tervezte, miután végeztek korábbi nagy megrendelésükkel (a Zsinagóga megépítésével) és várták a következő nagy volumenű megbízatást (a Városháza építése).

Érdekességképpen megemlíthető, hogy az épületet az új stílus úttörőinek számító Lechner Ödön és Pártos Gyula építette. Ennek a palotának az 1893-as megépítésével kezdett teret hódítani Szabadkán az új építészeti stílus, a szecesszió.

A szabadkai Városi Könyvtár közkönyvtárat 1890-ben alapították, s 1953-ban költözött a ma is használatos épületbe, a főtérre. A valamikori Kaszinó neobarokk stílusú épületét Raichle Ferenc tervezte. Irodalmi érdekesség, hogy ebben az épületben játszódik Kosztolányi Dezső Pacsirta című regényének néhány jelenete.

A Szent Teréz-székesegyház 1773 és 1779 között épült. A kétszáz éves jubileum alkalmából, a hetvenes évek elején a belső terét újították meg. Azóta kisebb-nagyobb javításokra került sor, például az 1897-ben épített orgonáját 1997-ben restaurálták, de az épület külseje sokáig érintetlen maradt. Időközben a két tornya között húzódó repedés egyre láthatóbbá, szembetűnőbbé vált, de más problémák is jelentkeztek. A Szent Teréz-székesegyház teljes körű felújítását a Magyar Nemzeti Tanács kezdeményezte, amit akkor a magyar kormány 165 millió forinttal támogatott. A munkálatok 2015-ben kezdődtek el. 

A Ferencesek temploma és kolostora Szent Mihály arkangyalnak ajánlották fel. A templom a szabadkai földvár alapjaira épült, amelyet 1439-ben emeltek fel, Hunyadi János erőfeszítéseinek köszönhetően, amely a törökök elleni harc során az egyik legjelentősebb stratégiai pont volt. Egészen 1773-ig egyetlen egyházmegyeként szolgált Szabadkán, és jelentős szerepet játszott az egész térség történelmében, de főként a katolikus hívők körében. A templom 1730-ban épült, a kápolna kibővítésével, amelyet 1695-ben a ferencesek alapítottak a szabadkai torony földszintjének nagytermében. A helyiségek fennmaradó részét 1716-ban kolostorrá alakították át. A templom deli tornyának alján közelíthető meg a rendház, amely a török uralom idején épült. A rendház földszinttel és emelettel rendelkezik, amely egy tágas, négyszögletű átriumot formál. A homlokzatdekoráció hiánya a ferences rendi rezidens épületekre jellemző. Kivételt képez a dongaboltozat, amely a falakat két részre osztja.

Szabadka szépsége a gyönyörű városháza, (amelyet Komor Marcell és Jakab Dezső budapesti építészek tervei alapján Nagy Ferenc és Kladek Lukács vállalkozók helybeli cége épített fel) előtte a téren, a Zsolnay-kerámia-borítású szökőkúttal.