Szabadkai szecesszió
Már javában tartanak az előkészületek, zajlanak a próbák az új előadásra a Kosztolányi Dezső Színháznál. A társulathoz csatlakozott Zlatko Paković rendező, akivel most a Szabadkai szecesszió munkacímet viselő előadáson dolgoznak. A munkában Ladik Katalin is részt vesz, a zenéért Mezei Szilárd felel majd, a jelmez- és díszlettervek Daniela Mamužić keze munkái lesznek. Az első próbák idején a csapat körüljárta Szabadkát, az inspirálódáshoz pedig közelebbről is megvizsgálták a jól ismert, jelentős szecessziós épületeket.
Zlatko Paković jól ismeri a várost; már számos előadása megfordult már itt. Urbán Andrásnak és a Desiré Central Station Festivalnak hála a szabadkai publikum is találkozhatott már a munkáival, emellett a Kosztolányi Dezső Színházban is dolgozott már, ahol a Kapitalizmus geometriai sorrendben ábrázolva című előadást rendezte.
A rendező elmondta, hogy sokat gondolkozott azon, mit vihetne a színpadra, ami a városnak és a társadalomnak is fontos. A szabadkai szecesszió ekkor jött vele szembe, egy érdekes irányzat, helyi szempontból kétségtelenül megkerülhetetlen. A próbák során az irányzat szellemiségét akarják megragadni, továbbadni. Ez a szellemiség pedig a tradícióval való radikális szakítás szellemisége. Ez jelentősen megjelenik a gondolkodásban, a művészetben, az építészetben.
Az sem elhanyagolható tény, hogy számos fontos embert adott Szabadka az utókor, a kultúra számára. A szecesszió irányzata pedig nyomott hagyott ezeken a jelentős alakokon, legyen szó akár Csáth-ról vagy Kosztolányiról. Munkájukon érződik a szakítás a hagyományos stílussal, hangulattal. Ők nemcsak a rezsim ellen harcoltak, de a korszellemmel is szembementek.
Épp ezek kapcsán emelte ki a rendező, hogy ez a fajta szakítás érdekli igazán. Meg akarja keresni, vajon lehetséges-e manapság kitörni a tradicionalizmus és a múlt perspektívájából. Ez egyben egy kísérlet lesz is arra, hogy az összes negatív formájával együtt újra virágozzon a szóban forgó stílus. A mostani munka tehát egyfajta új szecesszió lehetősége utáni kutatás, ami természetesen egyben tisztelgés a valaha volt szecesszió előtt. Ma úgy beszélünk az irányzatról, mint egyfajta városi szépségről, miközben ennél sokkal többről van szó. A gyönyörű formákon túl mindig jelen van ez az igyekvés, hogy szakítson mindenféle tradicionális szabályrendszerrel.
A szecesszió az individualizmusra törekszik, azt akarja, hogy az embereknek legyen választási lehetőségük. Talán egy idealista elképzelésről van szó, azonban a rendező vélekedése szerint is a színház egy tökéletes helyszín arra, hogy ilyesmiről beszéljünk. A színház létezésének kezdetétől fogva megkérdőjelez dolgokat, a társadalmat; tulajdonképpen ezért jött létre. Megtöri a rendet.
Forrás: hetnap.rs Fotó: Szerda Zsófia / Hét Nap
