Bíró Károly, Szabadka egykori polgármestere szobrot kap a város központjában

A városháza építéséről már 1906-ban megkezdődtek a tárgyalások, de az építés közvetlen előkészületei csak 1908-ban kezdődtek. Bíró Károly polgármester teremtette meg az építkezés biztos pénzügyi hátterét. A város nem kölcsönt vett fel, hanem birtokaiból adott el.

Az épület nagyon szépre és nagyra sikeredett. Az egykori Magyarország egyik legnagyobb ilyen épülete lett, a majdani délszláv állam és a mai Szerbia legnagyobb városháza is. Százöt méter hosszú és 55,5 méter széles, azaz 5838 négyzetméteres területet foglalt el. Mivel több szintes, hasznos alapterülete körülbelül 16 000 négyzetméter. Tornya a kereszt aljáig 72 és fél méter magas ("az Alföld legmagasabb pontja" - ahogy az egyik tervező, Jakab Dezső nevezte), kilátója 41 méter magasan van.

"Szabadka szépet álmodott. Mint az ezeregy éj meséinek szerencsés királya, kinek szolgálatkész óriások lesik óhaját: este lefeküdt és reggelre kelve csak kitekintett az ablakon és - uramfia - ott látott egy tündérszép, kacsalábon forgó palotát, égbeszökő tornyával, száz szobájával, kilencszázkilencvenkilenc ablakával". - írta a korabeli sajtó.

Az új épület ugyan már 1910-ben elkészült, összes közigazgatási funkcióját azonban csak 1912-ben vette át. 1910 és 1912 között készültek el teljesen a belső és külső díszítések is. A belső felületeket ugyanis számtalan ornamentikus elemmel, a lakosság mindennapjait is ábrázoló képekkel díszítették, ezen kívül sok szimbolikus jellegű díszítést is alkalmaztak. A földszinten vendéglők, üzletek, bankok, borbélyüzlet, hírlapárusok kaptak otthont.

A szabadkai városháza díszítése több budapesti építményhez is hasonlítható (Vakok Intézete, Földtani Intézet). Szerkezetében pedig a Marosvásárhelyi Közigazgatási Palotával vethető össze, amelyet szintén Jakab és Komor tervezett.

A városháza építéséről A város krónikája rovatunkban olvashatnak többet.

Bíró Károlyról részletesen a szoborállítást kezdeményező Bíró Károly Alapítvány honlapján olvashatnak.